[artinfo] BRAVO!!!

[St. Auby Tamas]

http://www.es.hu/pd/display.asp? 
channel=AGORA0605&article=2006-0205-2112-23FHDU



Bodó Balázs

Csókolom,

nem tudom, észrevettétek-e, közben felnőtt egy generáció,  
amelynek alig van vagy nincs közvetlen emléke 89 előttről. Mi  
vagyunk a ti gyerekeitek. Túl a sokadik leleplezésen, mikor  
valamelyik nagymenőről, kultúrhéroszról, a mai elit tagjáról  
kiderül, besúgó volt, e generáció helyett, magam nevében  
szeretném mondani: elég volt. Nem hallgathattok tovább.
Szánalmas, szánalmas látni, ahogy csendben elszabotáltok minden  
ügynöktörvényt, minden próbálkozást, s aztán naponta más  
hazugsággal előállva meglepve maszatoltok, amikor véletlen  
kiderül, hogy ügynökök voltatok. Őszintén szólva nem is értem,  
mit képzeltek, mit képzeltetek. Hogy sunyítotok, lapítotok,  
hallgattok az egészről, hátha nem derül ki? Hátha megússzátok?  
Hátha nem kell majd elszámolnotok, magatokkal, a besúgottaitokkal,  
a gyerekeitekkel, velünk? Hátha majd csak a dísztemetés után  
írja meg az újság, akkor meg már nektek mindegy? Mégis mit  
képzeltetek? Hogy majd nem megyünk be a résnyire nyitott ajtón,  
és nem kérjük ki a dossziékat? Hogy majd nem lesznek hivatásos  
és amatőr történészek, rosszakarók vagy csak egyszerű  
kíváncsiak, akik megtalálják az árulásaitokat?

Őszintén szólva alig izgat, hogy egymással elszámoltatok-e már,  
hogy hogyan számoltok el. Besúgó és besúgott egymás közt  
megbeszélte-e, ami történt. Nem nagyon hiszem, hogy túl sok ilyen  
beszélgetés történt volna köztetek, a felszínen ebből nem  
látszik semmi sem. Nem érdekel tehát, hogy az egymás ellen  
elkövetett bűnöket hogyan bocsátjátok meg egymásnak, besúgók  
és besúgottak: nyílt levélben, aláírásgyűjtő akcióval vagy  
soha.

Nem érdekel, mert ez a ti mecscsetek. De van itt még egy meccs, amit  
le kell játszanunk. Mert nem tehetitek meg velünk, hogy némán  
élvezve a nektek szánt gyanútlan tisztelet megnyilvánulásait,  
úgy tesztek, mintha akkor nem történt volna semmi. Mintha ti nem  
lettetek volna, s ami fontos, nem lennétek még ma is, amik akkor  
voltatok: árulók. Mert a némaságotok hazugság,  
megbocsáthatatlan és gyűlöletes bűn, rosszabb, mint amit  
elkövettetek hajdanán. Mert ma már senki nem kényszerít  
benneteket sem a kollaborációra, sem a hallgatásra. Mert nem  
fenyeget benneteket sem börtön, sem kivégzés. Nincs más  
mentségetek a hallgatásra, mint saját bűnötök, saját  
kényelmetek, vagy épp azok az előnyök, amiket a megszólalással  
elvesztenétek, tehát érdemtelen és jogtalan élveztek. Mert a  
hallgatással kollaboránsok vagytok ma is, körömszakadtáig  
véditek azt a rendszert, amelyik zsarolással vagy pénzzel vagy  
hazafiúi lelkesedésetekre apellálva árulóvá tett titeket. Ez a  
rendszer nem érdemel védelmet, de a hallgatásotokkal ti sem. Nem  
érdekes ma már, hogy meleg vagy-e, vagy ellenforradalmár. Nem  
érdekes, hogy hittél-e a kommunizmusban huszonévesen. Lett volna  
alkalom az elmúlt másfél évtizedben előállni és azt mondani:  
"Bocsánat." Tar Sándor halálakor, hogy mást ne mondjak. Petri  
temetésén. Filmszemle-megnyitón. Bármikor. Hallgattatok és  
hallgattok most is: nem tudok többet gondolni rólatok, mint azokról  
a kisnyilasokról, akik a számonkérés elől beléptek a pártba.  
Rohadjatok meg.

A hallgatásotok ellopja tőlem a múltamat. Ami e múltból néha,  
véletlenszerűen kiderül, szánalmas senkikkel vagy összetört  
öngyilkosokkal van teli. Ebben az országban nem történt meg, de  
nem is múlik el semmi sem. Itt nem voltak sem nyilasok, sem ÁVH-sok,  
nem voltak ügynökök, nincs hatalmát átmentett későkádári  
pártelit; itt mindenki csupán áldozat, és most ti is beálltok  
ebbe a sorba. Ellopjátok a múltat, a múltamat, és ellopjátok a  
jelent is, újratermelitek e század összes neurotikus, gyáva,  
megalkuvó hazugságát, és ezért nincs bocsánat.

Gyerekkoromban ti tanítottátok: vétkesek közt cinkos aki néma. Ti  
már nem emlékeztek, én viszont nem felejtek. S közben szép lassan  
minden kiderül. Vonuljatok be az általatok írt történelem  
lapjaira így, ahogy vagytok: sunyin, dicstelenül.

Bodó Balázs, 30