[artinfo] [Magyar Muhely] Alexandro Jodorowsky-sorozat

[magyarmuhely at frugo.docca.hu]

A Jókai Filmklub ismét szeretettel várja Önt és barátait október 6-tól
december 15-ig minden hónap első és harmadik csütörtökén 18.30 órakor,
ahol a klub nagy mozitermében, meglepetésfilmekkel kiegészítve újra
megtekinthető

ALEXANDRO JODOROWSKY művészpolihisztor filmrendezői életműsorozata!

A tervezett program:

2005. október 6., csütörtök, 18:30
Fando y Lis (Fando és Lis)
Rendezte: Alexandro Jodorowsky
Fekete-fehér mexikói, spanyol nyelven, angol felirattal, 1968, 96 perc
Szereplők: Sergio Klainer, Diana Mariscal, Valerie Jodorowsky

La Constellation Jodorowsky (A Jodorowsky-együttállás)
Színes svájci dokumentumfilm, francia nyelven, angol felirattal, 1994,
91 perc
Rendezte: Louis Mouchet
Szerepkők: Alexandro Jodorowsky, Marcel Marceau, Fernando Arrabal, Peter
Gabriel, Jean „Moebius” Giraud

2005. október 20., csütörtök, 18:30
El Topo (A vakond)
Színes mexikói, spanyol nyelven, angol felirattal, 1970, 119 perc
Rendezte: Alexandro Jodorowsky
Szereplők: Alexandro Jodorowsky, Jacqueline Luis, Mara Lorenzio, Robert
John, Brontis Jodorowsky

Valamint: Massimo Monteleone videókommentárja A vakond című filmhez
(olasz nyelven, angol felirattal, kb. 15 perc)

2005. november 3., csütörtök, 18:30
The Holy Mountain (A szent hegy)
Színes mexikói-USA, angol nyelven, 1973, 114 perc
Rendezte: Alexandro Jodorowsky
Szereplők: Alexandro Jodorowsky, Horácio Salinas, Zamira Saunders, Ana
De Sade, Valerie Jodorowsky

Valamint: Massimo Monteleone videókommentárja A szent hegy című filmhez
(olasz nyelven, angol felirattal, kb. 15 perc)

2005. november 17., csütörtök, 18:30
Tusk (Agyar)
Színes francia-angol-indiai, francia nyelven, 1979, 119 perc
Rendezte: Alexandro Jodorowsky
Szereplők: Cyrielle Claire, Antone Diffring, Christopher Mitchum

Anticlimax

Fekete-fehér mexikói, spanyol nyelven, 1969, 80 perc
Rendezte: Gelsen Gas
Szereplők: Mauricio Davidson, Alexandro Jodorowsky, Tina French

Figyelem! Kérjük, vegyék figyelembe, hogy az ezen az estén vetített
filmritkaságok képminősége valamivel rosszabb a megszokottnál,
ugyanakkor teljességgel élvezhető minőségűek!

2005. december 1. ,csütörtök, 18:30
Santa Sangre (Szent vér)
Színes, olasz-mexikói, 1989, 123 perc
Rendezte: Alexandro Jodorowsky
Szereplők: Axel Jodorowsky, Blanca Guerra, Guy Stockwell, Adán
Jodorowsky, Teo Jodorowsky, Brontis Jodorowsky, Thelma Tixou

Echek (Sakk)
Fekete-fehér francia némafilm, 2000, 5 perc
Rendezte: Adán Jodorowsky

Valamint: „Jodorowsky on Stage” – az amerikai CultEpics által
Jodorowskyval Londonban rögzített beszélgetés 2002. decemberéből, a
Szent vér felújított változata bemutatója után. (angol nyelven, kb. 20
perc)

2005. december 15., csütörtök, 18:30
The Rainbow Thief (A szivárványtolvaj)
Színes angol-lengyel, angol nyelven, 1990, 87 perc
Rendezte: Alexandro Jodorowsky
Szereplők: Omar Sharif, Peter O’Toole, Christopher Lee, Ian Dury, Jane
Chaplin

Pas Si Grave (Nem nagy ügy)
Színes francia, szinkronizált, 2003, 103 perc
Rendezte: Bernard Rapp
Szereplők: Alexandro Jodorowsky, Romain Duris, Sami Bouajila,
Jean-Michel Portal

Sorozatszerkesztő: Sőrés Zsolt

A filmek többsége a nyugalom megzavarására alkalmas, felkavaró
jeleneteket tartalmaz, ezért az előadásokat mindenki csak a saját
felelősségére látogathatja! Csak 18 éven felülieknek! A filmek
információs vetítések keretében kerülnek bemutatásra. A filmeket DVD-ről
ill. VHS videóról vetítjük.

A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk!

Jókai Klub
1121 Budapest, Hollós út 5.
Bővebb információ: (36-1) 392-5452
Tel./fax: (36-1) 395-8284
e-mail: jokaiklub at jokaiklub.hu
http://www.jokaiklub.hu <http://www.jokaiklub.hu/>

A Jókai klub könnyen megközelíthető a Moszkva térről induló 21-es,
illetve 90-es autóbusszal, amelyről a Svábhegy, fogaskerekű állomás
megállónál kell leszállni, valamint a 21-es gyors autóbusszal, melynek
ez a végállomása. A kirándulni vágyók utazhatnak a fogaskerekű vasúttal is.

------------------------
Alexandro Jodorowsky**

**Alexandro Jodorowsky 1929. február 7-én, orosz zsidó bevándorló szülők
gyermekeként született a chilei Iquique-ben. Egyetemi tanulmányait
1942-ben kezdte meg Santiagóban, ahol cirkuszi bohócként és
bábjátékosként indult művészi pályafutása, majd pedig 1955-től Párizsban
élt, ahol Marcel Marceau-nál tanult pantomimezést, s akivel később
együtt léptek fel világszerte. Együtt dolgozott Maurice Chevalier-vel és
1957-ben elkészítette első filmjét Thomas Mann novellájából, Les têtes
interverties (Az felcserélt fejek) címmel, amelynek a kópiája később
elveszett. Párizsban került kapcsolatba a szürrealista Roland Toporral
és Fernando Arraballal, akikkel együtt hozta létre 1962-ben a Panic
Movementet (nevüket Pán mitikus istenről kölcsönözték). A csoport
tagjaként Jodorowsky könyveket és színpadi műveket írt, emellett a
csoport az akcionizmus és a történeti avantgárd hagyományai nyomán több,
rendkívül expresszív, kisebbfajta tömegmegmozdulásokba torkolló
happeninget szervezett, amelyeken a résztvevőket saját vallási,
szexuális tabuikkal való leszámolásra és egy új esztétika létrehozására
késztették. Antonin Artaud Le Théâtre et son double (A színház és mása)
című munkájának nyomán dolgozta ki Jodorowsky saját,
„Pánik-esztétikának” nevezett módszerét, amelynek célja az emberek
életének közvetlen módon való megváltoztatása, és amelyben elementáris
humorral társítja a szörnyű jeleneteket. Egy 1965-ös bemutatóján például
a több kilónyi felhasznált festéken kívül nagy szerephez jutottak a
piacon vásárolt állati belsőségek is. Jodorowsky persze itt nem állt
meg, élő ludak nyakát vágta el, megkorbácsolta önmagát, majd véresen,
meztelenül táncra perdült a színpadon, kezében egy levágott
macskafejjel, állatvért ivott, hogy aztán a darab végén minden színpadi
kelléket a közönség nyakába zúdítson. A hatvanas évek második felében
Párizsban és Mexikóvárosban avantgárd színházat működtetett, ahol többek
között – újfajta, kísérleti színházi nyelvet alkotva – Arrabalt,
Beckettet, Ionescót és Strindberget rendezett, Fabulas Panicas
(Pánikmesék) címmel képregénysorozatot indított. Első filmjét Arrabal
színműve alapján 1967-ben forgatta Fando y Lis (Fando és Lis) címmel,
amelyet 1968-ban az Acapulcói Filmfesztiválon mutattak be. Filmje
vetítése közben lincshangulat lett urrá a nézőkön, Jodorowskyt egy kocsi
hátsó ülése alatt elbújtatva kellet kimenekíteni a fesztiválról. A film
kópiája harminc évre eltűnt, csak erősen csonkított változatban
létezett, s csupán néhány éve hozzáférhető megint az érdeklődők számára
a teljes változat. Következő munkája „a transzendens spagetti western”
El Topo (A vakond, 1970) volt, amely azóta (a rendező többi munkájával
együtt) kultuszfilmmé vált, Jodorowskyt pedig a huszadik század
filmművészetének egyik legnagyobb alakjává tette. Második filmje óriási
hatással volt a korabeli underground művészet és a popkultúra híres
alkotóira, Andy Warholra, Yoko Onóra, Dennis Hopperre, John Lennonra és
másokra. Lennon győzte meg a Beatles és a Rolling Stones akkori
producerét, Allen Kleint, hogy következő filmjét finanszírozza, amelyet
1973-ban, The Holy Mounatin (A szent hegy) címmel készített el. (A The
Holy Mountain forgatása előtt a stáb néhány tagjával kommunaszerűen
együtt éltek, bolondgombát ettek, hallucinogén drogokat fogyasztottak,
hogy mind mélyebbre jussanak a tudattalanban, megismerjék az én határait
– és valóban, ennek is köszönhetően, aki egyszer megnézi ezt a filmet,
annak soha nem feledhető élményben lesz része…)
Jodorowsky és Klein kapcsolata időközben erősen megromlott, később a
producer megsemmisítette az El Topo és a The Holy Mountain eredeti
kópiáit is, a filmek forgalmazását is korlátozta. Azóta is csak a
cellulózmásolatokról készült lézerlemezek kalózkiadásai vagy (többnyire)
cenzúrázott változatai lelhetők fel a független underground kiadók
katalógusaiban.
1975-ben Jodorowsky visszatért Franciaországba, ahol belekezdett
monumentális filmtervének megvalósításába, a Frank Herbert
regényfolyamát mozgóképpé álmodó Dune (Dűne) megvalósításába. (Ezzel a
címmel végül David Lynch rendezett filmet 1984-ben.) A főszerepekre
Salvador Dalit, Orson Wellest, Gloria Gaynort és Mick Jaggert kérte fel,
a díszlettervezők között az általa a filmvilág számára felfedezett
képzőművész Gigert (aki később az Alien-horrorokkal lett világhírű) és a
rajzoló Moebiust találjuk, a filmzenét a Pink Floyd, Karlheinz
Stockhausen és a Magma írta volna meg. Jodorowsky a filmet
tizenegy-tizenkét órásra tervezte, és ez volt az utolsó lökés, hogy a
producerek elálltak tervének megvalósításától. Forgatókönyvének
részleteit Jodorowsky a későbbiekben Incal című képregénysorozatában
publikálta. Következő filmjét, egy lány és egy elefánt pszichedelikus
kapcsolatáról 1978-ban forgatta Indiában Tusk (Agyar) címmel, amely –
szintén tele elképesztő jelenetekkel: levitézlett gurukkal, párbajozó
elefántokkal, festett képekkel stb. – mind a mai napig a
leghozzáférhetetlenebb munkája. 1989-es filmjét, a Santa Sangre (Szent
vér) címűt viszont ismét óriási nemzetközi szakmai siker övezte. E
filmjében új megvilágításba helyezte a cirkusz filmes toposzát, a
szürreális-horrorisztikus, virtuóz pantomimes játékokkal a skizofrén,
sorozatgyilkos főhős tragédiáját soha nem látott dramaturgiai erővel
volt képes megjeleníteni. (Miként más munkáiban, itt is brilliánsan
lényegítette át a kortárs horrorfilmek szcenikáját.) Legutolsó,
befejezett filmje az 1990-ben Lengyelországban forgatott, az özönvíz és
a Krisztus-történet allegóriája mentén szerveződő, varázslatos
atmoszférájú The Rainbow Thief (A szivárványtolvaj), amelyben az öreg
Omar Shariff élete talán legmegrendítőbb alakítását nyújtja. Jodorowsky
filmrendezői tevékenysége mellett képregényeket (The Technopriests – A
technópapok, The Metabarons – A metabárók stb.), regényeket, verseket és
esszéket, filozófiai műveket ír, zenét szerez, de emellett jelentős a
Tarot elméletével foglalkozó munkássága (az elmúlt években ő
rekonstruálta a marseille-i Tarot-ot) és a „pszichomágia és
pszichosámánizmus” gyakorlata is, amelyet csoportos foglakozások
keretében oktat hallgatóinak. A pszichomágia voltaképpen a
pszichonalizisen, a kulturális antropológián és a performatív művészeti
tevékenységen alapuló, a kollektív tudattalan felől a bennünk
eltemetett, valós személyiségünket feltáró, sokkoló „több-mint” terápia,
művészet és megtisztulás radikális és eredményes egysége.
A legújabb hírek szerint Jodorowsky tizennégy év szünet után 2006-ben
kezdi el forgatni két új filmjét többek között Marilyn Mansonnal és Nick
Noltéval Olaszországban, amelyek munkacímei: Kingshot (Királylövés) és
Tryptych (Triptichon).
Jodorowsky filmjei atavisztikus és epikus hallucinációk, legtöbbjük a
filmtörténet korszakos mesterművei közé tartozik. Hatása óriási a
legkülönbözőbb művészeti-kulturális területeken működők számára: az
avantgárd zajzenétől (Masonna, P. Miles Bryson, COH, Hal McGee, Rick
Franecki stb.) a rockzenén (Marilyn Manson, Peter Gabriel stb.) át az
amerikai filmiparig (a Mátrixot rendező Wachowski-testvérek stb.).
Különlegesen eredeti, sokkoló látásmódja, az általa kifejlesztett
vizionárius filmnyelv a nézőt kozmikus filmodüsszeáinak részesévé teszi.
Filmjei láttán senki sem maradhat közömbös. A meglehetősen bizarr
Jodorowsky-dramaturgiát a narráció, a vizualitás, a hatásosan
alkalmazott hanghatások és a spirituális-pszichedelikus zene összetett
hálózata hozza létre, amelynek épp olyan természetes része a keleti
karate, a pantomim, az akcionizmus, a szürrealizmus dekonstrukciója, a
különböző vallások toposzai és a modern költészet, mint éppen a
pszichoanalízis parabolái vagy a mágia, amely utóbbi sokélű fegyver, a
kelléktár egyik félelmetes eszköze az egyház- és puritanizmusellenes
Jodorowsky kezében. „Én azért készítem a filmjeimet, amiért az
Észak-Amerikaiak legtöbbje a pszichedelikus drogokat használja. […] A
nézőt előbb szét kell zúzni, hogy a film végére újjászülethessen.” –
nyiltakozta egy interjúban. Néhány (kissé elfogult) kritikusa szerint
Jodorowsky olyan géniusz, aki Bu*ñ*uel, Tarkovszkij, Kuroszava, Fellini,
Tod Browning, John Waters, Kenneth Anger, Maya Deren és más nagy
filmrendezők művészeti teljesítményeit képes a saját művében homogén
egységgé formálni. Mindenesetre Jodorowsky olyan – a pályatárs Fernando
Arrabal jellemzését idézve – „matematikus őrült”, akinek
szenvedéstörténeteiben a legváratlanabb módon és helyzetekben jönnek
létre a kapcsolódási pontok, tárulnak fel a szimbólumok mögötti mélyebb
összefüggések és a modern emberi-művészi létet alkotó feloldhatatlan
ellentétek. Jodorowsky az univerzalitás filmese, művei archetipikus
bibliai-vallásos történeteken alapulnak, amelyekben minden kulturális
utalás, szimbólumdzsungel, véres erőszak, harc és projekció előbb-utóbb
rendezetté válik, értelmet nyer, megvilágosít, még ha annak minden
rétegét nem is tudjuk mindig szavakba önteni. Filmszörnyeit az
anarchista Jodorowsky sohasem az aktuális megfelelések szintjén teremti
meg (ámbár azok sosem mentesek a legkönyörtelenebb társadalomkritikától,
így a szabadságot is hirdető Fando y Lisben felismerhetjük a korabeli,
levert mexikói diáklázadásokat vagy az El Topóban a santiagói
tömegmészárlásokat stb.), célja az, hogy újra és újra megnézzük, vagy
ahogy ő mondja „megegyük” őket, más és más jelentésszinteket megértve
belőlük. Akárcsak Jodorowskynak, nekünk is folytonosan –
taoista-szellemi értelemben – úton kell lennünk, hogy e szuggesztív
életmű befogadása nyomán, személyiségünkben erősödve hassunk mi is a
világra. „Az apokalipszis most van! Az amerikaiak tudják ezt, s azt is,
hogy az egyetlen reményünk a repülő csészealjakban van. Tudod, hogyan
látom én a világot? Mint egy halott ember. Egy hernyó, aki azért halt
meg, hogy létrehozzon egy pillangót. Nem megállítanunk kell a hernyó
haldoklását, hanem segítenünk kell meghalnia azért, hogy a pillangó
megszülessen. Nekünk a halállal kell táncolnunk. Ez a világ halott, és
ez nagyon helyes. Nekünk egy nagy, nagy, óriási pillangót kell
teremtenünk. Te és én, akik erről beszélgetünk, leszünk e pillangó
szárnyainak az első mozdulatai.” (Alexandro Jodorowsky)

Sőrés Zsolt
-------------- next part --------------
_______________________________________________
Magyarmuhely mailing list
Magyarmuhely at frugo.docca.hu
http://212.40.96.88/mailman/listinfo/magyarmuhely