[artinfo] Ágens+Szent Efrém Bizánci Férfikar a Trafóban

[Agens]

Ágens + Tasnádi József + Szent Efrém Bizánci Férfikar:

Ulixes

intraperszonális opera

 

TRAFÓ

2005. november 9. 20 óra Bemutató



 

Írta és rendezte: 

Ágens 

 

Látványtervező képzőművész, videomovie: 

Tasnádi József 

 

Ének: 

Ágens 

Szent Efrém Bizánci Férfikar

Zenészek: 

Jávorka Ádám brácsa 

Stollár Xénia viola da gamba 

Mogyoró Kornél percussion



Táncos:

Négyesi Móni 

 

Zene: 

Görög-bizánci énekek, Ágens, Stollár Xénia, Jávorka Ádám 

 

Koreográfus, fényterv: 

Gergye Krisztián 

 

Jelmeztervező: 

Béres Móni 

Maszk: 

Károlyi Balázs 

Hang: 

Boudny Ferenc 

Fény: 

Hajas Attila 

 

Támogatók: 

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága Színházi Alap, Műhely Alapítvány, Új Előadóművészeti Alapítvány

 

Technikai támogatók:

AV Control, Artifex 



www.agens.hu 

 

'fogalmazok, 

egymás mellé írom a szavakat, 

gondolatokat gondolok melléjük, 

megpörget az idő, 

s a szavak gondolnak maguk mellé

engem'

                                                           Ágens

 

 

 


'Volt egy álmom: egy hatalmas könyvet olvastam, szépen formált betűk, ismeretlen nyelven. Hirtelen eggyé lettem a szöveggel, vizuális és egyben auditív jellé lett a szó, a mondat. Hanggá vált. Tudtam, hogy a kép egy gondolat, s a gondolat én vagyok­: tér- és képélmény, tele érzetekkel. Olvastam, faltam a hangbetűket, melyek egyre inkább behúztak, majd belöktek egy vizuális térvilágba. Egyszerre láttam és hallottam a szavakban és mondatokban rejlő gondolatokat­; körülöttem, alattam, fölöttem mindenütt szavak és a képeik jelentek meg. Ugyanazon dolgok hallatszottak és látszódtak is egyben. Majd a kép szöveggé lett, amit már nem értettem és éreztem. Összemosódtak a betűk, elveszítettem a kontaktusomat, nem láttam többé.  

Ulixes. A betöltött pillanat-idő élménye,  időmonológ. Szerepváltások, belső idő- és tudatkalandok. 

Mindannyian vágyunk az időnkívüliségre. Te is! Ki így, ki úgy túrja magát bele. Az igazi történetek a tudatunkban jönnek létre, történet kiegészítő, szürreális effektekkel. A legfontosabb, hogy mit élsz át az időből és hogyan teszed azt. Az Ulixes az átélt idő személyen belüli szereplehetőségeivel foglalkozik, a zene és a kép nyelvén. Tudatopera, - opera alatt az egymufajúságot, a muvészeti mufajok összegző megjelenését értve. 

A kérdés: benne vagy-e az Időben? Vagy kívüle létezel?'  

 

A Purcell piknolepszia c. előadásomban együtt dolgoztam Tasnádi József képzőmuvésszel, akit régen foglalkoztat az interaktív muvészet. Létrehozott egy elektronikus rendszert, melyben a hang kapcsolatba léphet a képpel, s fordítva. A jelet, a kapcsolatteremtés eszközét és módját ő határozza meg, a kapcsolatteremtés idejét és minőségét a hang. 

A képzőművészeti tájban a hang (zene) nyitja meg a teret, bontja ki a képek rendjét és jelentését, s lép folyamatosan változó kapcsolatba velük. Bizonyos hangjelek bizonyos motivációkat jelentenek a kép számára, a kép is cselekszik. 

 

 

A Tér

 

 

A csupasz tér mélyére két projektor az előadás egésze alatt fekete-fehér, állandó haladásban lévő  szövegfolyamot vetít Mozgási sebessége Ágens hangjának következménye. A néző igényét arra, hogy e szövegek olvashatóvá váljanak, a megvalósuló látvány hol kielégíti, hol nem. A szövegfoszlányok mint emléknyomok jelennek meg a néző tudatában. A vásznakon az előadás gondolatkottája olvasható, mely a műalkotás, a mualkotás létrejöttének a körülményei és a befogadó viszonyát tekintve teljes egységében sohasem 'olvasható', 'hallható', soha nem 'kerül elő'. A műből a művet létrehozó gondolat nem olvasható ki, csupán az adott tér- és időpillanatnak megfelelő vetületek, jel-töredékek foghatók fel. '

Ágens