[artinfo] Beszéd a városról, 2005. április 8-10.

[Seres Szilvia]

Beszéd a városról

Pécs

2005. április 8-10. 

 

 Előzetes program

Április 8. (péntek)

 

11.00 - 12.30 A reflexív modernitás és a későmodern metropoliszok

Niedermüller Péter 

 

14.30 - 16.30 A társadalmi tér új mintái

Ladányi János az urban underclass-ról, Csizmady Adrienne a lakótelepekről, Hammer Ferenc a szegénység kulturális és mediális reprezentációjáról.

 

17.00 - 19.00 Szimbolikus városi terek

Zentai Viola a shopping malls-ról, Feischmidt Margit az etnicizált városi terekről, Csigó Péter a fogyasztásra épült térről, fogyasztás rítusairól.

 

Április 9 (szombat)

 

9.00 - 11.00 Városi szubkultúrák és városi művészet

Havasréti  József a szubkultúrákról, mint városi produktumokról, K. Horváth Zsolt a városi szubkultúrák történeti perspektíváiról, Bodó Balázs public art-ról az európai metropoliszokban.

 

 

11.30 - 13.30 A metropoliszok szimbolikus ökonomiája és (ön)reprezentációi

Wessely Anna a kulturális reprezentáció és a szimbolikus ökonómia elméletéről, György Péter a múzeumok, Fejős Zoltán a kulturális örökség szerepéről a metropoliszok reprezentációjában. 

 

14.30 - 16.30 A városantropológiai perspektívák, kisváros (?)

Szijártó Zsolt a kisvárosi urbanitásról, Takáts József Pécs önreprezentációjáról, Gagyi József az erdélyi kisvárosokról.

 

17.00 - 19.00 Későmodern városépítészet

Somlai-Fischer Szabolcs az Internet, a digitális média és a tér viszonyáról, Szemerey Samu arról, hogy Budapest mitől élhető-élhetetlen ma, a pragmatikus urbanisztikáról, migrációról.

 

Április 10 (vasárnap)

 

9. 30 - 12.00 Összefoglaló vita

Szíjártó Zsolt moderál; György Péter beszél, hogy milyen következtetések vonhatók le elméletileg és gyakorlatilag-összefoglalás.



A város a 20. század első évtizedeitől kezdődően az egyik legkedveltebb terepét és egyben egyik legkedveltebb kutatási tárgyát jelentette a modern társadalom- és történettudományoknak. A várostörténet és a városszociológia számos lényeges vonatkozásban és lényeges vonatkozással járult hozzá a modern társadalmak kutatásához és értelmezéséhez. E gazdag tudománytörténeti és -elméleti hagyományok ellenére a városkutatás valamikor a hetvenes évek végére kimerülni látszott, amely tényen az akkoriban meginduló és lassan intézményesülő városantropológiai kutatások sem tudtak lényegesen változtatni. A 80-as évek stagnálását követően azonban az utóbbi évtizedben a városkutatás innovatív és kreatív megújulásának lehettünk tanui. E tudományterület megújulása szoros kapcsolatban áll azokkal a társadalmi és kulturális változásokkal, amelyek a későmodern nagyvárosokat, ezeknek a városoknak a térbeli és társadalmi struktúráit, kulturális folyamatait jellemzik. Így nem véletlen, hogy az utóbbi évtizedben egy sor olyan nagyszabásu - elsősorban a kulturális antropológia, illetve a cultural studies keretében, illetve ezek metszéspontjában létrejött - elmélet fogalmazódott meg, olyan új kutatási perspektívák, nyelvek és szemléletek alakultak ki és terjedtek el, amelyek középpontjában a későmodern metropoliszoknak éppen ez a mélyreható társadalmi átalakulása és kulturális transzformációja áll. S noha ezeknek a várossal kapcsolatos elméleteknek és kutatásoknak a jelentőségét aligha lehet vitatni, mégis legalább három vonatkozásban lényeges hiányosságok is érzékelhetők. Így ezek a kutatások (a) szinte kizárólag nyugat-európai, illetve amerikai városokra irányulnak, s a városi kultúra kelet-európai formái, illetve a várossal kapcsolatos kelet-európai imaginációk szinte egyáltalán nem kerülnek reflektálásra ezekben az elméleti megközelítésekben; (b) a metropoliszok mellett a kisebb városokat szinte egyáltalán nem veszik figyelembe, azaz nem tudható, hogy a városi életnek és tapasztalatoknak milyen formái fogalmazódnak meg a kisebb vagy kisvárosokban; illetve hogy (c) alig érvényesítenek összehasonlító szempontokat, azaz megelégednek folyamatok, események és jelenségek leírásával, illetve lokális kontextualizálásával. Ugyanakkor, egy másik perspektívából azt kell megállapítani, hogy a városkutatásnak ezek a legújabb eredményei a kelet-európai országokban, így Magyarországon is lényegében ismeretlenek, s szinte egyáltalán nem, vagy csak igen esetlegesen, történt meg kritikai tudomásulvételük.

 

A tervezett workshop ebben a kontextusban arra törekszik, hogy

(a)  felhívja a figyelmet e kutatási terület jellemző megközelítési módjaira, legfontosabb eredményeire, s elméleti megállapításaira;

(b) hogy megvizsgálja a városkutatás nyugat-európai és amerikai városok példáján kialakított elméleti tára, fogalmai és kategóriái, módszertani megközelítései mennyiben alkalmasak a kelet-európai társadalmak ugyancsak átalakuló urbánus társadalmainak és kultúráinak vizsgálatára;

(c) hogy ezeknek az elméleteknek a kontextusában összevesse egymással a metropoliszokban, illetve az azoknál a kisebb városokban szerezhető - egymástól számos ponton eltérő és különböző, sőt egymásnak ellentmondó - társadalmi és kulturális tapasztalatokat.