[artinfo] Meghívó az acb galéria következõ kiállítására - Kósa János: Aranykor

[acb galeria / acb gallery]

Az acb kortárs mûvészeti galéria következõ kiállítása:

Kósa János: Aranykor

megnyitó: 2003. október 16., 18.00 - 20.00
megnyitja: Hajdu István mûvészettörténész

nyitva: 2003. október 16 - november 14.,
kedd-péntek: 14.00-18.00,
valamint elõzetes bejelentkezéssel
október 23-án zárva

a megnyitó után: Tilos Rádió Klub a Mûcsarnok Bistróban

cím: acb kortárs mûvészeti galéria
H-1068 Budapest, VI. ker., Király u. 76., T: (1) 413 7608,
www.acbgaleria.hu
acbinfo at acbgaleria.hu

támogatóink és partnereink: Irokéz Gyûjtemény, Frutta Elettronica,
Mûcsarnok Bistro, Timp Kft., NKA


Az acb Galéria Kósa János legfrissebb alkotásait mutatja be
október-november folyamán. Kósa képei a következõképpen jellemezhetõk:
olajjal vászonra festett, ábrázoló jellegû mûvek, amelyek a reneszánszban
kialakult perspektíva alkalmazásával koherens tér illúzióját keltik. Kósa
a múlt mûvészetének különbözõ korszakaiban kialakult módszerrel az adott
korszakra jellemzõ mûfajokat és kompozíciókat fest. Képeinek festõi
módszere ellentmondásos viszonyban áll az ábrázolt tematikával, mivel
korábbi korszakok ábrázolási módszereivel a XX.-XXI. század
technológiájának világából ismert tárgyakat fest meg. E mûveket egyaránt
értelmezhetjük a posztmodern neo-klasszicizmus és a poszt-konceptuális
festészet elméleteinek nézõpontjából, valamint a kilencvenes évek
magyarországi mûvészetének, mint e mûvek közvetlen kontextusának
figyelembe vételével.

Az acb-ben látható képek egy olyan mûvészeti koncepció alapján jöttek
létre, amelynek kialakításával Kósa az évtized elejétõl foglalkozik.
Hosszas kísérletezõ munka eredménye manifesztálódik e képekben. Kósa
kilencvenes évekbeni tevékenységét egyfelõl a kortárs képzõmûvészet
analízise, másfelõl - az elemzéssel párhuzamosan - saját mûvészi
identitásának megteremtésére tett kísérletet határozza meg.

Kósa a fõiskolai évek után intenzív médiumkutatásba kezd, de egy rövid
installációs korszaktól eltekintve megmarad a festészet problematikáján
belül. Arra vállalkozik, hogy a maga számára - és általános
következtetéseket is levonva - újrafogalmazza a festés lehetõségeit. Ekkor
- a posztmodern mûvészet hazai ismertté válásának és egyre szélesedõ
diskurzusának idején - a modern mûvészet fejleményeit tartja szem elõtt,
elsõsorban Malevicset, mint a festészet végpontját, valamint a Duchamp
utáni és az általa kijelölt mûvészetfelfogáshoz kötõdõ mûvészeket, mint
Joseph Kosuth, Joseph Beuys és Stewart Home.

"A plágium-kérdésbe akkortájt botlottam, amikor szembesülni voltam
kénytelen a kortárs festészet alapvetõ problémáival. Festõtanulóként az
avantgarde-al viaskodtam az idõ tájt." - mondja Kósa. Az évtized elsõ
felét kitöltõ "plágium-korszakában" Kósa újraalkotta Cézanne, Duchamp,
Picasso és Beuys egy-egy paradigmatikus mûvét. Az újraalkotással Kósa
egy-egy mûvészeti korszakot tanult újra és élt át (pl. Picasso La
Vita-jának megfestésével).  E mûveket az analitikus attitûd, az alkotó
autoritásának elbizonytalanodása, a mûvész és mûvészet identitásának,
szociális gyökereinek kutatása, az individuum, a személyesség és a
nyilvánosság meghatározásának igénye, a reprezentáció analízise jellemzi.

A kutatás eredményeként az 1990-es évek második felében a hangsúly a
precíz újraalkotásról az alakításra helyezõdik át. Kósa képei olyan
mûvészeti korszakok stílusában készülnek, amelyekre a perspektíva - mint
mûvészeti paradigma - a jellemzõ. Az ábrázolás technikáját és a
kompozíciós elvet e korszakoktól (elsõsorban a XVI. századi festészettõl)
veszi át. Stílusát emellett az is meghatározza, hogy az egyértelmûen a
múltra utaló kép kompozíciójába "oda nem illõ" elemeket, a 20. századi
csúcstechnológia termékeit szerepelteti. Ez egyszerre jelent egy képen
belül tematikai és ábrázolási eklektikát.

A klasszikus modus szerint megfestett képi világon belül bukkan fel tehát
egy-egy high-tech készülék. Más helyeken az ábrázolási technika is
eklektikus: Kósa ezeken kétféle ábrázolási módot használ egyszerre. A
térábrázolás koherenciáját megtartva egyes testeket mint tömeget mutat be,
más testek helyét pedig vékony vonalak hálójával jelöli ki a térben. Ez a
vonalháló a perspektívaszerkesztés hagyományos módszerét tárja fel,
ugyanakkor a digitális háromdimenziós (3D) modellezés virtuális tereihez
hasonló. E vonalháló a térillúziót keltõ kép készülésének metodikáját
teszi láthatóvá, mégpedig annak tradicionális (körzõvel-vonalzóval
szerkesztett) és high-tech (számítógépes programmal mûködtetett)
verzióját.

A Kósa által kifejlesztett ikonográfiai sémák kultúra- és
mûvészetértelmezési gondolatokat fejtenek ki. A médiatechnológia olyan
kultúrát teremtett és teremt folyamatosan, amelyben a "hagyományos festõi
értékek" hagyományos emberi értékeket képviselnek Kósa mûvészetében.
Festészete tehát nem csak a mûvészet koncepcionális kérdéseihez való
hozzászólás, hanem melankolikus kultúrelméleti vizsgálódás is.



-- 
acb
Kiraly u. 76. H-1068 Budapest, Hungary
ph:(36) 1-413-7608
acbinfo at acbgaleria.hu
www.acbgaleria.hu