<!doctype html public "-//W3C//DTD W3 HTML//EN">
<html><head><style type="text/css"><!--
blockquote, dl, ul, ol, li { padding-top: 0 ; padding-bottom: 0 }
--></style><title>Philip Pocock-Stephan Felix Huber: Black Sea
Diary</title></head><body>
<div><b>Black Sea Diary - a kilencvenes évek
emlékezete</b></div>
<div><br></div>
<div><i>Egy korszakos projekt felelevenítése az INDA Galéria
projektszobájában</i></div>
<div><br></div>
<div>1993-ban Philip Pocock kanadai, akkor Kölnben, ma Berlinben
él‘, és Stephan</div>
<div>Felix Huber svájci mžvész valóban<i> kortárssá,</i>
azonos idejžvé, az adott</div>
<div>pillanatot bemutató eseménnyé tette az az évi Velencei
Biennálét.<br>
</div>
<div><b>Black Sea Diary</b> címž projektje keretében a két
társalkotó Passautól a</div>
<div>Duna-deltáig utazott az adott kor legkorszeržbb
eszközeivel, nevezetesen<br>
egy digitális kamerával és egy laptoppal felszerelve, és az
útjukról<br>
készült digitális naplót telefaxon, valós id‘ben
küldték a Velecei<br>
Biennálé (1993) Casino Container Electronic Café
helyszínére, melynek<br>
kurátora Meyer Voggenreiter volt. Ezzel nemcsak a technológia<br>
alkalmazásának szempontjából nyitottak új fejezetet a
kortárs mžvészetben -<br>
megmutatva, hogy attól a pillanattól kezdve a mžvészet
valóban a világ<br>
real-time megmutatására is alkalmas -, hanem abban az
értelemben is, hogy<br>
útjukon a helyi mžvészeti szcénák szerepl‘ivel
talákozva, ‘ket és vizuális<br>
környezetüket lefotózva, majd képüket a Casinóba faxolva,
azok el‘tt is<br>
megnyitották a biennálét - kiterjesztették az esemény
terét és<br>
reprezentativitását. Ilyen értelemben a munka a mžvészi
szolidaritás<br>
újfajta megnyilvánulása, a vezet‘ nemzetközi esemény
demokratizálása is<br>
volt egyben.<br>
<br>
A *Black Sea Diary* a fentiek mellett több más szempontból is
jelent‘s és<br>
különleges. Ezek közül az egyik legfontosabb a
fotótörténeti aspektus,<br>
hiszen ez az egyik els‘, ha nem *az *els‘ mžvészeti projekt,
ahol digitális<br>
kamerát használtak az alkotók. A projektnek ezen kívül két
fontos magyar<br>
vonatkozása is van: a fényképész Pocock 10 éven keresztül
az ICP-n tanított<br>
fotózást, közeli barátja és munkatársa volt Cornell
Capának, Robert Capa<br>
számos negatívját nagyította a 80-as években. A *Black Sea
Diary* egyben<br>
korlenyomat a rendszerváltás utáni Budapestr‘l és annak
kortárs mžvészeti<br>
szcénájáról, olyan arcokat és helyeket felvillantva, mint
EIKE, Tímár</div>
<div>Katalin vagy Maurer Dóra, a Tilos az Á és az Artpool.<br>
</div>
<div>A faxon elküldött szövegeket és képeket röviddel
kés‘bb Patrick Frey</div>
<div>jelentette meg könyvben</div>
<div
>https://www.editionpatrickfrey.com/en/books/black-sea-diary-felix-st<span
></span>ephan-huber-philip-pocock</div>
<div>és az út során készült összes, 1066 fotót
bemutató,<i> Every Picture Ever</i></div>
<div><i>Taken</i> címž slide show is elérhet‘ online:
https://vimeo.com/1048597</div>
<div><br></div>
<div><b>Philip Pocock</b>ról részletesen:</div>
<div>Wikipedia: https://en.wikipedia.org/wiki/Philip_Pocock<br>
CV: http://datatecture.blogspot.hu/</div>
<div>Honlap: http://www.philippocock.net/,
http://datatecture.philippocock.net<br>
</div>
<div><b>Stephan Felix Huber</b>r‘l részletesen:</div>
<div>Wikipedia: https://de.wikipedia.org/wiki/Felix_Stephan_Huber<br>
CV: http://www.fshuber.net/homepage/infos/fsh-bio.html</div>
<div>Honlap: http://www.fshuber.net<br>
</div>
<div>https://www.facebook.com/inda.galeria</div>
<div>https://indagaleria.hu</div>
<div>H-1061 Budapest, Király utca 34. II</div>
<div> </div>
</body>
</html>